l. fejezet
2006.01.31. 13:06
A jogok Nightdragont illetik
Harryt, "drága és hőn" szeretett családj egyből haza vitte. Nem tudta, de ők már eltervezték az egész nyarát, hogy mikor mit fog csinálni. A haza érkezése utáni napon hagyták még, hogy azt csináljon amit ő akar. De a másodikon...
- Harry! Harry! -kiabálta Petunia- Kelj már fel! - Jól van na! -válaszolta Harry. Semmi kedve nem volt Dursleyekkel huzzamosabb időt tölteni. Mikor lement reggelizni akkor gyanúsan nagy felfordulást talált a konyhában- Mi van itt, Petúnia néni? - Ne érdekeljen téged az! Mindennek kész kell lennie mire megjön. - Ki jön meg? - Hát Marge. - Tessék?! -nézett döbbenten Harry.- Marge néni ide jön? - Persze és -Harryt elfogta a rossz előérzete támadt- Az egész nyarat itt tölti. - Ugye most csak viccelsz? Ennyire szemetek Ti sem lehettek, főleg, hogy ő meghalt. - Ne hidd. Kihalt meg? Tudta Harry, most elszólta magát. - Egy hozzám közel álló ember, de ne aggódj a keresztapám jó egézségnek örvend. -hazudta Harry. - Júl vanna, csak érdeklődtem. - Én mentem! -mondta gyorsan még mielőtt Petúnia befogta volna az előkészületi munkálatokba. - Hova kérdezte? - Capuera órám lesz. -vágta rá mielőtt jobban belekötne drága nénikéje. - Te nem is tudsz Capuerát táncolni. - Még nem, még nem Petúnia néni. - Jól van na, tűnnés estig ne is lássalak.
Harry ezzel megütötte a főnyereményt. Elsőre azonnal elengedték, ilyen még nem fordult elő az eddigi Prive Drive 5 alatti élete folyamán. Harry a nála lévő nagy mennyiségű mugli pénzzel (kis tartalék varázsló pénzét váltotta át még a haza indulás előtt). Harry az edzés helyszínére hamar odaért(elsők között). Rengetegen jelentkeztek az oktatásra. Szelektálni kényszerült az oktató, aki egy 30cas évei elején járó nő. Szelektálás a refleyek alapján ment. Harrynek ez gyerek játék volt. A tanítója több alkalommal megpróbálta több irányból fonon vágni, de a kviddics pályán megedződött reflexei nem hagyták cserben. Mindig az utolsó előtti pillanatban kapta el a fejét. A tanárja döbbenten nézte a gyorsaságát. Az elsö csoportba került, maradék ötven főt kétt fő csoportra lett osztva. Az első csoport(amibe Harry is tartozott) azok a hét páratlan napjain jártak mozgás órára, a páros napokon a közeli konditeremben erősitettek. A másik csoport meg pont fordítva.
Harry élvezte a Capuera tanulását. A gyakorlások alatt teljesen kitudta üriteni az elmélyét, ilyen alkalmakkor sikerült le is zárnia aminek Voldemort nem örült. Rohamosan fejlődött mint a mozgása, mint a testfelépitése. Az órákra járó lányok körében ő lett a beszéd téma. A hátta mögött találgatták, hogy van e barátnője, meg hogy milyen jó feneke van, stb. Ilyenkor mindig mosolyogni valója támad. De páran nem nézték jó szemmel, hogy mekkora népszerűségre tett szert nagyon rövid idő alatt. Az egyik ellenlábása, aki megelégelte folyton "Harry milyen jól nézz ki" meg, hogy " Van baránője?". Elakarta állázni a Srácot. Harry a többiektől távol gyakorolt, messze túl szárnyalta a csoportot. A mester vizsgájára készült. Egy teljesen új mozdulat sort gyakorolt, elmerült a gyakorlásban. Csak harmadjára vette észre, hogy valaki a nevén szólítja: - Potter! - Tessék. Mit akarsz Murphey? -névről és arcról már ismerte a srácot. - Párbaj, csak te meg én. Még az oktató sem szól bele. - Liz! Gyere ide egy percre. –kiáltotta Harry. - Mi az csak nem menekülsz egyből az oktató szoknyája mögé? –mondta nevetve Murphey. - Te nagy képű beképzelt barom. Nem menekülök! –kiabált rá Harry az ellenfelére- Csak nem szeretném, hogy más is megsérüljön. - Igen, Harry? –kérdezte Liz, az oktatójuk- Mi a gond? - Semmi. Csak, Hunter kiakar állni ellenem. - Murphey, komolyan meggondolta az egészet? Harry tudása messze meghaladja a magáét. - Igen. Meggondoltam nem lehet annyira elől a csoporthoz képest. - Ne higgye azt Murphy, Harry a mester vizsgájára készül. - Felőlem készüljön. Engem nem érdekel, hogy mire. Csak annyi, hogy Ő és Én párbajozni fogunk. Itt és most. –Vágta rá Hunter. - Felőlem. –mondta az oktató. – Figyelem! –kiáltotta a tanító, mindenki felé fordult. – Rendeződjetek körbe, úgy hogy a körön belül nagy hely legyen a párbajozóknak.
Miután minden feltétel adott volt. Elkezdődött nem kímélték egymást. Harry hála, a kviddics pályán megedződött reflexeinek, a támadások nagy részét sikerült kivédenie. Tíz hosszú perc elteltével kezdett elege lenni a harcból. Stílust váltott, az eddigi aktív védekezésből átváltott az aktív támadásba. Ez meglepte ellenfelét, aki így jó pár ütésébe beleszaladt. A srác hamar kidőlt, nem bírta az erős rohamot. Az utolsót viszont az órával telibe kapta. Hallani lehetet, hogy reccsen a csont. A fiú hátra felé vágódott el a szőnyegen. - Szép volt Harry! –tapsolta meg a tanárja, amihez kapcsolódott a csoport is hamarosan.
Elindult kifele, de egy ismeretlen alak megállította. - Jó estét, kívánok! Harry Potter. - Miben segíthetek önnek. Öhmm - Robert McArthur. Az Angliai Capuaera Táncszövetségtől vagyok itt. Ez utón szeretném önnek át adni a Mester levelét, amely feljogosítja magát arra, hogy oktathassa Capuerat. Gratulálok. Egy kérdésem lehetne. - Persze. –mondta Harry amikor átvette az oklevelét. - Honnan vannak ilyen bámulatos reflexei? - A sport teszi, meg az állandó atrocitások az osztálytársaim részéről.
A tanár miután elintézte, az ájult srácot. Utána ment, az öltözőben érte utol, Harry boxerban. - Remélem nem zavarok, Harry. - Nem dehogy Liz. Mit szeretnél? - Mit akart a pasi tőled? - Ja az. Átadta a mesterlevelemet. Látom rajtad, hogy kérdezni akarsz még valamit. - Igen, mit szólnál egy oktatói álláshoz? - Sajnálom, Liz de nem fogadhatom el. - Miért nem? - Mert a hétvégén kezdődik nálunk a suli. –hazudta Harry, annak aki sokat segített neki. - Már ilyen hamar? - Igen, de ha nem haragszol, akkor én most lezuhanyoznék. Kérhetnék egy kazettát, hogy legyen mire otthon gyakorolnom. - Jó renden. Fogadta el az oktató. Elment zuhanyozni, mire kijött alóla addigra ott volt a kért kazetta a tiszta ruháin. Kellemesen elfáradva indult haza. A közeli parkon vágott keresztül, ahogy szokta…
|