Eltelt a nyár. Az vonat indulásának napja igencsak közeledett. De addig is volt hátra bőven egy hónap. Hazafelé tartott a kendo edzésről, a parkon vágott át. Miként szokta, de most fura érzése támadt. Mintha egy dementor lenne a közelben. Körbe nézett, de nem látta sehol. De tudta, hogy valahol a közelben van. Ekkor furcsa hangok ütötték meg a fülét. Nagyon hasonló kacagás amit a Halálfalók szoktak hallatni mikor kinóznak valakit. A szomszédos sövény mögül jött a hang. Széthúzta  és olyat látott amit nem türhetett, egy lányt(aki nagyon hasonlitott Hermionera) kínzott több Halálfaló. Tisztán halotta azt, hogy mit beszélnek.
- Ide figyelj Luis. Jó hogy észre vetted, nem ez szökött meg előlünk pár hette. Legalább elszórakozunk egy kicsit még a megbeszélés előtt. Melyik ötök akar az első lenni, aki meggyalázza a lányt? –kérdezte a legmagasabb Halálfaló.
- Én! –vágta rá az egyik oldalsó.

Mire ezek a kérdések lezajlottak addigra a Dementor elment más prédára vadászni.
A halálfalók magabiztosan viselkedtek, úgy hitték, hogy egyedül vannak a környéken. Tévedtek, de nagyon. Az amelyik az előbb elsőnek jelentkezett, hogy megerőszakolja lányt. Ő vette észre Harryt, de már túl későn. Támadásba lendült. Nem volt nála semmi csak a puszta kezei. Elrugaszkodott a másik kettő feléje kapta a fejét. Még látták, hogy dől el a társuk mint egy fa. Az illetőnek eltört az orra valószínű az is, hoy az állkapcsa is. Harry ott állt velük szemben. Pálcát szegeztek rá, helyzeti előnyben van. Nem tétovázott egy mozdulattal, kiütötte a nagyobbikat.
- Te Büdös Mugli. Most meghalsz. Adava …
Csak eddig tudta mondani mert a pálcája felrepült a magasba, Harry ütése folytán.
- Azért mert nem, használok pálcát egyen rangú vagyok veled. –mondta Harry, majd olyan erővel vágta gyomorszájon a vele szemben állót, hogy az elájult. Ezek után oda ment a lányhoz megnézni, hogy nincs semmi baja. De pár napig biztosan rosszat fog álmodni. Ezt tudta, már tapasztalatból Harry. Az első kezdet magához térni. Elkapta a leeső pálcát, nem tétovázott. Mind három jómadárra, kábító átkot szórt. Szépen, hogy tudják a ki érkező aurorok mifélékkel van dolguk feltűrte a bal karjukon a talárjukat. A Sötét Jegyet láthatóvá téve. Még távozása előtt. Mind háromra sóbálvány átkot szórt. A pálcákat a beletette egy Hop-borítékba  azt pedig elküldte az Auror Parancsnokságra. Felnyalábolta a szakadt és mocskos ruhában lévő lányt és elindult vele a kijárat felé. Amikor odaért halotta a hopponálásra jellemző pukkanások hangját. Hamar hazaért. Egy rövidebb utón ment mint szokott. Be nyitott a lakásba és szembe találta magát a unoka testvérével.
- Mi történt ezzel? –kérdezte Dudley
- Ne akard tudni! –lépet volna befele. De Dudley elállta az ajtót.
- Mi történt Vele? –kérdezte újra és a lányhoz akart nyúlni, hogy benézzen a rajta keresztben lévő pulóver alá.
- Nem akartál volna ma este a Park közelében találkozni a haverjaiddal?
- De csak megnéztem a Boksz mecs összefoglalását! –vágta epésen Dudley.
- Ez a mázlid! Akkor nem ő lenne ilyen állapotban hanem te, szerintem veled viszont végeztek volna. Takarodj az utamból, különben leátkozom a fejedet és a szüleidnek egy szót se. Mert ha megtudom, rosszul járnál nagyon.
- Te nem varázsolhatsz a bolondok iskoláján kívül. Mert különben kirúgnak onnan.
- Bocs, Dudley. Talán ezt elfelejtettem volna mondani. Hadi állapot van a mágus világban. Kisebb és nagyobb gondjuk van annál, hogy velem foglalkozzanak.
Dudley arcára kiült a döbbenet, a falhoz simult azonnal.
- Csukd be az ajtót, és hozzál föl egy tél vizet a szobámba. –mondta Harry a lépcsőről.
Fel vitte a lányt a szóbájába. Lefektette az ágyára. Ahogy ezt megtette Dudley kopogtatott.
- Gyere.
- Hova tegyem? –kérdezte a fiatalabbik Dursley.
- Oda az ajtó melletti, szekrényre.
- És még valami Dudley, hogy csak tudd. ÉN vagyok a fajtátok utolsó életbiztosítása.
- Ezt, hogy érted Harry?
- Mostanság hallasz megoldatlan gyilkossági ügyekről, meg eltűnésekről a tévéből?
Dudley bóllintott
- Ha én nem tudom Őt legyőzni akkor nektek végetek van és  nem lesz többé mugli Anglia.
Dudley ezt nagyon gyorsan felfogta.
- Mi kell még, Harry? –kérdezte Dudley.
- Semmi, csak az hogy a szüleid ne zargassanak minket.
- Meg teszem amit, tudok Harry.
- Dudley!
- Igen, Harry.

- Ha akarod segítek neked, hogy némi előnyöd legyen a boxban.
Ez a téma Dudley Dursleyhez igen közel állt.
- Persze. De mit kérsz cserébe? –Dudley annyira nem hülye, hogy ne tudja semmi sincs ingyen.
- Csak nyugalmat arra van szüksége meg, egy kancsó vizet hozzál még föl.
- Rendben, mikor kezdjük?
- Holnap.
- Oké rendben.

Dudley megtartotta azt amit ígért. Azonnal felhozta a kancsó vizet. Aztán eltűnt.
Békén hagyta őket. Harry óvatosan leöltöztette a lányt. És lekezdte lemosni a rászáradt sárt, meg az alvadt vérét. Magas láza volt. Neki állt bájitalokat főzni. Ki nem állhatta ezt a tantárgyat, de az idei nyáron sokat fejlődött a bájital főző képessége, mert az edzések mellet tanult. Egy hét alatt készen volt a nyárra feladott háziikkal. Az összes üstjét használni kellett, hogy a megfelelő bájitalokkal időben elkészüljön. A lány homloka nagyon forró volt, Harry tudta azonnal lekell vinnie a lázát különben a szervezete nem sokáig fogja bírni. Nagy nehezen leerőltette a torkán a lázcsillapító bájitalt. Ami azonnal hatni kezdet. Lány még mindig nagyon rosszul van, dobálja magát az ágyon. Lekell valahogy csillapítani mert, így sohasem fogja leküzdenie a rémálmait. Egy megoldást talált átöltözött egy boxerban befeküdt a lány mellé és átkarolta. Egy kicsit még dobálódzod a karjai között, azonban nagyon gyorsan elaludt a karjaiban. Harry nagyon fáradt volt aztán őt is elnyomta az álom. Harryt másnap irtó korán kidobta az ágy. Neki állt ismét bájitalt főzni. A vendéggének a láza az este folyamán lement. Csak rémálmai voltak a lánynak, segíteni akart neki ezért egy Mély Álom bájitallal küldött le a torkán. Tudta, ezzel segíthet neki a legtöbbet. Most egy jó ideig aludni fog, direkt erősre főzte. Ettől a lány 24 órát fog állom mentesen aludni.
Lement reggelizni.
A konyhában találta az egész Dursley családott.
- Jó reggelt. –köszönt nekik.
- Fésülködj meg. –morogta vissza Vernon.
- Mi van reggelire? –érdeklődte Harry.
- Pirítós, meg sült szalonna. –jött a válasz onnan ahonnan nem számította. Dudley válaszolt neki.
- Köszi, ide adnád a pirítósos kosarat. –mondta Harry.
Megkapta kivett három pirítóst megkente magának, és kiment velük a kertbe.
Dudley egy pár percre rá követte őt.
- Na készen álsz? –kérdezte Harry az unokatestvérét.
- Persze. –jött a magabiztos válasz.
- Akkor. Szeretném látni mikor támadott az ellenfelet, és figyelj arra amit mondok.
- Rendben.
Ezzel megkezdődött köztük valaminek a feloldódása. Egy félóra múlva már Dudley igencsak fáradt volt. Könyörgött Harrynek, hogy tartsanak szünetet. De ő megrázta a fejét. Ezt a kérdést tette fel: - Le akarsz bőgni a következő meccseden? – Dudley motyogott valamit az orra alá. Nem mondta ki de belül elismerte, hogy igaza van Harrynek. Kegyetlenül tartotta az iramot a napfolyamán. Az ebédet Dudley kifejezetten várta. Ebédre Dursley úr is haza jött. Ebéd közben mikor, meghallotta mit művel Harry és Dudley kint az udvaron ráförmedt Harry.
- Hogy képzeled azt, hogy parancsolgatsz Duldleynak?
- Úgy, hogy ezzel olyan hibákat vettek a szemére amiket ő és a Drágalátos edzője nem vettek észre. –mondta Harry, olyan hangon mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Hogy képzeled ezt, hogy ilyen hangon beszélsz a fiamról? Felelj! –kiabálta Vernon.
- Hagyd abba apa! –mondta Dudley- Sajnos a parancsolgatásaival komoly hibáimra hívta fel a figyelmet. Olyanokra amelyeket előbb vagy utóbb észre vettek volna és felhasználták volna ellenem. A délelőtt folyamán, igen sokat segített nekem.
- Na, ne viccelj édes fiam, miért segítene neked? –kérdezte az apja Dudleytól.
- Ez csak rá és rám tartozik.
- Te most nagyot tévedsz drága fiam. Minden ami az ajtón belül történik az rám is tartozik. –kiabálta Vernon dusley.
- El kell nekik mondanunk, Harry.
- Tudom -jött a válasz.- Mondom én. Te felét sem tudott annak ami történt. Majd ha tudott akkor egészítsd ki valamivel.
- Jó rendben.
- Na szóval –kezdte Harry a mesélést. Egy félórán keresztül mesélte a tegnap este történteket. Időnként Dudley is közbe szólt, hol kiegészítette az elbeszélést.- Szóval a lányt kínozták és én ezt nem nézhetem tétlenül. Közbe avatkoztam, elintéztem őket. Aztán felnyaláboltam és ide hoztam a lányt.
- Még egy a magad fajtából, ebben a házban! -suttogta Petunia.
- Most azonnal elviszed innen. Keresték biztos nyomos okuk volt rá. –mondta Vernon.
- Igen, persze a származása. Csak, hogy tudd bácsikám nálunk hadiállapot van, a mi Minisztériumunk sem ismeri el még, pedig így van. Olyan mint én, Félvér. –Harryben kezdett felmenni a pumpa.- Csak, hogy tudd a drága fiadért is megtettem volna.
- Tessék, mi köze van ehhez Duleynak? –kérdezte döbbenten Petunia.
- Annyi, hogyha nem hozták volna Bokszmeccset korábbra, akkor a parkban találkoztunk volna a barátaimmal.
- Hagyatok békén! –kiáltott rájuk- A szobámban leszek. Dudley magyarázd már el nekik, hogy mi vagyok a számotokra. Gyakorold amiket mondtam, holnap majd folytatjuk.
Kiviharzott a konyhából. A lépcső aljában azonban valamiért megállt az érzékei bajt jeleztek. Körülnézett a lányt látta a lépcső korlátjába kapaszkodni. Le akart ugrani a felső emeletről.
- DUDLEY! GYERE! –kiáltotta ösztönösen két ugrással fent volt, de csak a lány kezét kaphatta el. Ebben a pillanatban iszonyatos erővel kivágódót az ajtó. Dudley állt megkövülten, megijedt ami a szeme elé tárult. Harry ereje meghaladta az övét, most már tudta miért nem akarta megütni edzés közben. Harrynek nem voltak hatalmas izmai amivel feltűnhetne, de a látszat csal.
- DUDLEY! HUZZÁL ALÁ. NEKED KELL ELKAPNOD NEM TUDOM, SOKÁIG TARTANI.
Mint aki, most ébredt volna rohant alá azonnal éppen csak, de elkapta a lányt. A következő pillanatban Harry ugrott le mellé.
- Köszi! –mondta ezzel kikapta a kezéből és felvitte a szobájába. Dudley ment utána, segíteni akart a lányon. Harry az orra előtt csapta be a szobája ajtaját.
Harry már lefele vette a pulóverét, mikor kopogást halott az ajtó felől.
- Igen.
Dudley Dursley jött be rajta. Ledöbbenve állt meg a küszöbön.
- Mit szeretnél? –törte meg a be álló csendet.
- Segíteni rajta.
- Hálás vagyok érte, hogy segíteni akarsz rajta. De most a legjobban, úgy tudsz segíteni neki, ha békén hagysz minket.
Harry elfordult, hogy az egyik szekrényben keressen magának egy nadrágot. Dudley oda ment a fekvő lányhoz és megakarta emelni a lányon lévő pólo nyakát, hogy megnézze milyenek a domborulatai.
- Hmm… Hmm. –teljesen elfelejtkezett Harryről.
- Semmi, rosszat nem akartam neki. –kezdte a magyarázkodást. Harry leintette.
- Engem is érdekel, hogy nézz ki a lány. Én is Férfiból vagyok, mint te. Nem kell magyarázkodnod. Én se láttam még meztelenül. Elhiszed nekem?
- De mikor átöltöztetted, akkor kellet viszont látnod. –erősködött Dudley.
- Nem én öltöztettem át.
- Tessék!? Akkor ki? –nézett értetlenül a fiatalabbik Dursley.
- Egy varázslény aki, tartozik nekem még hozzá sokkal. Ki mennél? Szeretnék egy kicsit pihenni, és neki sem ártana egy kis pihenés.
- Hol szoktál te aludni? Mert nem látok semmi ilyen matracot a földön.
- Mellette. -jött a válasz.
- Te mondot, hogy ne nézzem, meg mit rejt a ruha. Harry ennyire álszent azért te sem lehetsz. –mondta felháborodva Dudley.
- Emlékszel, mikor megjöttem vele és ő karjaimban volt? –tudakolta Harry.
-Hát persze. Ott aludt a karjaidban.
- Mit szoktak tenni a kis babákkal születésük után, Dudley?
- Nem tudom.
- Az anyjuk mellkasára szokták fektetni, hogy megnyugodjanak. Mert a kilenc hónap alatt amit pocakúkban töltenek hozzá szoknak az anyjuk szívverésének a ritmusára és ez nyugtatólag hat rájuk. Az átoknak, amit rá és rám is szórtak már egy párszor igen komoly fizikai és szellemi utóhatása van. Mikor felvetem akkor nagyon küzdött ellene, hogy megtartsam. Azonban mikor a feje ráhanyatlott a vállamra azonnal lenyugodott. Megszokta a szívem ütemét érted.
- Most már értem. –jött az értelmes válasz az unkatestvérétől.
- Egyébként csak szólok ha megérzem rajta, hogy a bármit is csináltál, akkor az edzéseket amik rád várnak, igencsak kemények lesznek. Keményebbre fogom.
- Mennyire? –érdeklődte Dudley, hogy tudja mire kell készülnie. Ha túl kíváncsi lenne.
- 5. kor kelés, 4.5 kilométeres futás a vonat állomásig aztán vissza naponta többször. –Dudley ezeket hallva, megdöbbent. De amit utána halott az még jobban.
- Nekem ez meg se kottyan.
- Ugye most csak viccelsz, Harry?
- Szerinted mivel töltöttem a délelőttjeimet mikor itt volt Marge?
Dudley bambán rázta fejét.
- Válaszolj, ha kérdeznek!
- Biztos a barátaidnál voltál. –motyogta a hatalmas testvére, aki most icipicire húzta össze magát.
Ezt már Harry a lány mellől mondta, aki már bele is furta a fejét a vállába.
- Az egyik Manchaster mellet, a másik meg a hegyekben lakik. Most menj ki Dudley pihennem kell.
Dudley még ott ált a szóba ajtaja mellett.
- Kifelé, különben megátkozlak.
Ez végre hatott. Dudley kiment. Aznap már nem is zaklatta őket többé. Harry lehunyta a szemét, egy pillanatra és elnyomta az állom. Fáradt volt, gondolatai lány körül jártak.