- Potter, ilyen ruhában nem járulhatsz elé.

- Percy, ülj vissza arra az elpuhult seggedre és szóljál neki. De azonnal.

- Hogy merészelsz ilyen hangot megütni velem szemben? Én, aki a Minisztérium hivatalos állományához tartozom. Te kisem jártad az Auror Képzőt.

- Hallgass el! Minisztérium Auroroknál többet, tudtam és tudok...

- Ugyan már! Ne nevetesd ki magadat Potter.

- Ne pofáz bele addig, amíg én beszélek. Kettő: Több Halálfalót sikerült, az új börtönötökbe juttatnia a Rendnek, mint az Aurorjaitoknak összesen. Ja és még valami... -mondta már a folyosóra vezető ajtóból - Vidd be neki te! Azzal leengedte Voldemort testét a földre arccal a titkár felé.

- Azonnal szólok neki. -Percy Weasley az előzőeket meghazudtolva rontott be a Főnökéhez, és a csukott ajtó keresztül is hallani lehetet, hogy kiabál vele, a feletesse. A következő pillanatban kijött maga a Miniszter és mögötte a Titkára.

- Harry, kérlek fáradj be. -kezdte mézes-mázos hangon a jelenlegi Miniszter.

- Rufus, hagyd abba a hízelgést. Nem áll jól neked.

- Potter, nem beszélhetsz így vele. Ő Mágiaügyi Miniszter. -torkolta le Percy.

- Nem sokáig.

- TESSÉK?! -néztek döbbenten mindketten. A sokkhatásból, amit a bejelentése okozott minisztérium legfontosabb emberre tért magához hamarabb. - Fáradj be, majd a többit bent beszéljük meg. - Harry egy kézmozdulattal újra lebegtetni kezdte annak a tetemét, akit mindenki holtan akart látni. Ahogy belebegett a holtest. Akkor csukta be Harry az ajtót abban a pillanatban, ahogy a zár kattant a némító és a lehallgatást lehetetlenné tévő bűbájok aktivizálódtak.

- Nos, látom, legyőzted. -kezdte volna köntör falazást a Miniszter.

- Haddjuk a mellé beszélést Rufus. Egy kérdésem van miért árult el engemet? -kérdezte a Kiválasztott statikus nyugalommal.

- Nem tudom, miről beszélsz Harry. Én téged sosem árultalak el.

- Tényleg? Gondolkozzon egy kicsit, maga is rá fog jönni.

- Nem tudom, miről beszélsz. -kezdte sejteni a Miniszter hova akar kilyukadni a vele szemben üllő fiú.

- Akkor, had emlékeztessem magát. Maga -szót erősen megnyomta - a Titok gazdánk. Egyedül ön tudta, hogy hol van a házam. Újra kérdezem miért árulta el, ahol rejtettem el a feleségemet?

- Ugyan már, te is jól tudott. Hatalmat ígért. Nagyobb befolyást meg a többi...

- Kár, hogy megint csalódnia kell a társadalmunknak a Miniszterében.

- Hogy érted ezt? -kérdezte aggódva a jelenlegi Miniszter.

- Úgy, hogy innen a Belső Ügyosztályra megyek, és feljelentem magát árulásért.

- Már ha lejutsz oda! -szegezte Harryre a pálcáját. - Nos Potter. Elég nagy dicsősében lesz majd részed. Megölted a Nagyurat, és azt fogom nyilatkozni, hogy a Minisztérium aktív közreműködésének köszönhetően.

- Azt, hiszi már nem nőttem túl magán Rufus?

- Nem, nem lehetsz erősebb nálam. Mindent megadok, csak fogd be a szádat.

- Mindent?

- Igen, mindent. Csak annyit kérek, hadd maradhassak itt ebben a székben. Itt ahonnét befolyásolhatom a Közmágust.

- Adja vissza a feleségemet.

- Harry, te sem kérhetsz lehetetlent. Senkit nem lehet visszahozni a halálból. Kérj valami mást.

- Én a feleségemet akarom vissza kapni. Azt mondta mindent, megadd! Akkor tegye is meg. Ne csak mondja! -üvöltötte a rá pálcát fogó mágus képébe Harry.

- Tényleg? Tudja mi járt az árulóknak a régi időkben?

- Nem ugrik be Potter. Te sem akarsz mást csak hatalmat.

- Ebben tévedt Scrimgeour. Csak egy állást akartam volna. Meg azt, hogy kiképezzenek aurornak. Erre maga elvette tőlem azt, aki miatt az egészet csináltam.

Rufus Scrimgeour kezdte megunni ezt az idejét, pocsékoló beszélgetést. Támadott, de Harry gyorsabb volt. A kábító átka elöl nem lépet el csak felhúzta a megfelelő pajzsot. Most Harryn volt a sor. Egyből lefegyverezte a Minisztert. A felé repülő pálca pályáját befolyásolta a belépő Wizengamot főmágusa.

- Mit jelentsen ez Uraim?

- Jó, hogy jöttél Steve. Harry Potter merényletett kísérelt meg ellenem.

- Attól függ milyen szempontból, nézzük. Ide adná a lábánál lévő pálcát.

- Oda ne add neki, azaz ÉN pálcám.

- Azt, hiszem nálam lesz a legjobb helyen addig, amíg nem tisztázódik a helyzet. -azzal leült az ajtó melletti fotelba - Nos melyikük kezdi?

- Kezdem én. -mondta Miniszter és ismertette az előzményeket. Ez jó tíz percbe bele telt.

- Igaz ez Mr. Potter?

- Részben, Uram. Bizonyos részéleteket elhallgatott a drága Miniszterünk. Elfelejtette megemlíteni, asztat, hogy ő volt a feleségem rejtekhelyének. A Titokgazdája és sajnos kiszolgáltatta az ellenségnek.

- Rufus ez igaz? -kérdezte a Főmágus olyan szemekkel, amelyektől a legbátrabb boszorka bátorsága is azonnal eltűnne.

- Hát.... -habogott a Miniszter.

- Igaz vagy sem?

- A fene egye meg. Igaz.

- Sajnálom Rufus, de tudott mi jön. Hívnom kell az aurorokat és elvisznek az új börtönbe.

- Én nem MEGYEK börtönbe.

- Ugyan már, nem fogsz innen meglógni. Te magad szórtad a védelmi bűbájokat a szobádra. Mivel a beismerésed pillanatával megszűnt a Miniszteri jogköröd már nem is tudod feloldani.

- De zsupsz kulccsal még menekülhettek. -azzal felkapta az asztal mellet, álló szemetest. - Viszlát Potter. Három.... Kettő

- Adava Kedavra! -lőtte ki a halálos átkot Harry a Miniszter felé. Ami talált is.

- Nos Mr. Potter. Azt, hiszem ideje átszervezni a vezetésünket. A feladatott vállalná? -kérdezte a Főmágus amint, megvizsgálta a két holtestet.

- Nem, de tudok valakit aki nagyon megfelelne erre a feladat körre. Hermione Weasleyre gondoltam.

- Hermione Jane Granger Weasley? Hmm... Igen, ő lenne a legjobb választás.

- Uram. -kezdte Harry és szembe állt a Főmágussal - Kérnék pár dolgot.

- Mi lenne az Harry? -kérdezte az öregmágus.

- Nézzék át az összes Halálfalókhoz köthető család birtokát egy családhoz tartozó személlyel. Másodjára építsék ujjá a Roxfortott. Utoljára ne keresnek még valami, legyen szíves és vezessen egy belső nyomozást, aminek a célja az, hogy kiderítse kiszolgáltatott ki információt Voldemortnak, hivatalosan ismerjék el a Főnix Rendje munkáját. Csak ennyit.

- Ahogy látom az ésszerű határok között, maradtál.

- Tudom. Ég Önökkel.