- Otthon. Mások számára ez a szó megnyugvással és szeretettel egyenlő, de számára nem. Most már, nem. Számára ez egy kellemetlen tulajdon, amitől minden körülmények között el akar válni. - Grimmauld tér 12. -mondta ki a címet és egy kapu jelent meg a Grimmauld tér 11 és 13 között. Határozott és gyors lépésekkel halad befelé. Amint beért, senkit nem talált ott. Valószínűleg gyűlés van. Nagykorú volt. De már nem tudta érdekelni a Főnix Rendje. Egyenesen az emeleti szobájába ment, ahol minden szanaszét hevert. Éppen úgy, ahogy itt hagyta, amikor a fülükbe jutott a hír a Roxfort elleni támadásról. Harry pár pálca mozdulattal mindent elpakolt a ládájába. Néhány bűbájjal pihe könnyűvé és bőrönd mértre kicsinyítette. Az évek alatt megöregedd és ütött-kopott láda, mélyen a szívéhez nőt. Le támasztotta az ajtó mellé, csak arra az időre amíg lemegy a kereszt apja régi motorjáért. Amit pár hónappal a 1 (. Születésnapja után talált meg lent a pincében. Sok minden volt a Black Család ereklyéi, vagy egyéb apróságok például a manófejek sorra. Mire feltolta az öreg motort két metsző tekintetű nővel találta magát szemben.

- Harry, elmagyaráznád mire készülsz? -kérdezte Hermione Weasley mellette, pedig McGalagony állt.

- Elmegyek, de előtte szeretnék négy szemközt beszélni McGalagony professzorral. -Harry annak ellenére, hogy McGalagony nem tanította hatodik óta. Azóta is Professzornak szólítja.

- Rendben Potter. Fáradjunk a szobájába. -mutatta az irányt az emeletre. Harry beengedte az öreg tanárnőjét a szobájába. De amikor Hermione akart, volna bemenni elé állt - Ne haragudj Hermione, ez nem neked szól. De amit beszélni szeretnék az csak rám, és a Professzorra tartozik.

- De Harry....

- Hermione, kérlek.

- Jó legyen. -azzal dehopponált a lány. Amint Harry becsukta az ajtót McGalagony kérdezte ugyanazt, amit, Hermione az előbb. Harry előtte helyett foglalt az egyik ágyon és mutatta, hogy foglaljon helyet a másik ágyon. Ahogy leült Harry belekezdet, elmagyarázta, miért hagyja el őket.

- ....értse meg Minerva. Engemet akkora veszteségek értek, hogy időre van szükségem. Fel kell dolgoznom mindent, ami velem történt az elmúlt két évben.

- Megértelek Harry. De miért mész el innen igazából és Hova mész? -kérdezte aggódva az egykori tanára.

- Kivettem egy nagyobb összeget. Északra megyek. Arra kérném önt, hogy vigyázzon Hedvigre. Nem szeretném magammal vinni. Minden hónap első kedden eljönnék ide az előző Próféták ért. annyit kérnék, hogy nem lesz senki itt mikor majd előjövök.

- Persze, megtesszük. De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.

- Felejteni. Egyszerűen idő kell.

- Megértelek. -McGalagony tudta mit érez Harry.

- Csak ha nagyon kellek. Akkor keressen és csak ön. A borítékra írja rá a nevét. Különben nem fogom kinyitni... -még vagy tíz percig beszéltek aztán, Harry Sirius motorjához sietett. Kitolta az utcára, mikor egy ismerős hang szólt utána. Ron volt az a sógorra.

- Harry! Te meg hova készülsz?

- El.

- Anya agyon aggódja magát miattad, és szeretné megmondani, hogy nem hibáztat téged. Maradj! Kérlek. Szükségünk van rád.

- Nem Ron, itt nem maradhatok.

- Csak rajtad múlik minden. Maradnod kell. -erősködött a barátja

- Ron. Értsd meg. Elmegyek és kész. -azzal arcába húzta a Sisak üvegjét és gázt adott.

- Ég veled barátom. -mondta az éj sötétjébe Ronald Weasley.

Grimmauld tér 12. azon szobájában, amely Harry Potterré volt egy főnixet ábrázoló medál maradt az ágy melletti kisszekrényen.