A sziget


Az ismert világtól távol van egy elzárt sziget. Ahol a mágia a mindennapok része. Ott együtt élnek a mágia tudó és a mágia nélküli ember. Mindenféle varázslény él erre, vérfarkastól kezdve kentauron át minden fajból él itt elszórva pár darab. Egy kivételével. A Sárkányok vagy ötven éve egyetlen sárkányt sem láttak a sziget fölött. Ritkán jelennek meg erre. De akkor sokáig maradnak vagy egyszerűen átrepülnek fölötte.
Távol ettől az édeni kis szigettől. Az esős és ködös Angol szigeteken a mágia Világában dúló háború véget ért. A mindenki által hősnek tartott Kiválasztott most már csak egy dolgot akart, emlékezni. Az elvesztett szeretteire. Egy családra a saját családjára, akiket kegyetlenül kivégzett a Halálfalók egy csoportja, egy barátra aki az életét adta érte. Sok más számára fontos emberre akiket Ő elvesztett. Erre az a Mágus és a mögötte álló Minisztérium, azt a helyett gyalázta meg azzal az ünnepséggel, amit a győzelme miatt tartottak. Ez a hely a felesége és alig pár hónapos kisfia közös sírja volt. A sírkövön a következő két név szerepelt:

Ginevra Weasley Potter és James Alastor Potter

A síron több doboz vajsörös üveg hevert, ráadásul mindezt Minisztériumi engedéllyel tették. Hatalmas dühöt érzet azt ott szórakozókkal szemben. A sír először zölden világított aztán felcsaptak az első lángok. Nem törődtek a tűzzel azt hitték a szórakozok, hogy valami tűzijáték része. De amikor a lángok a sátrat kezdték el emészteni mindenki menekülőre fogta. A lángok élőlényként viselkedtek és egyesével kezdték le vadászni azokat akik a sörükel lelocsolták, vagy a sörös dobozukat a sírra tették. A lángok csak a kettős sír környezetében voltak agresszívek. A neveken és dátumokon kívül Még egy felirat jelent meg: Szerelmen ereje őrzi álmukat. Jaj annak kiháborgatni meri őket. Amint az utolsó ember is elhagyta a sír és környékét a lángok kialudtak. Ezzel egy időben egy magányos alak dehopponált a temetőkertből. Egyenesen a házához.
Ezúttal tényleg messzire ment az MM (Mágiaügyi Minisztérium). Olyat tettek amivel csak azt érték el nála, hogy végleg távozni akarjon az országból. A temetőből gyalog indult haza ami igen csak nagy túra. Annak ellenére, hogy egy kis városban lakott, tisztességes távolság. Lassan elmúlt éjfél is mire arra a térre ért, ahonnét a házáig vezető utca nyílt. A háza előtt rengeteg riporter mágus és boszorka várta. Páran észre vették és felé kezdtek rohanni. Eddig is elege volt a riporterekből, de most már tényleg utálta őket. Most, hogy elhagyták a háza előtti hopponálási határvonalat amit régen az egyik auror ismerőse húzott a ház körré. Egyenesen a háza bejáratához hopponált. Bent mindent úgy talált ahogyan itt hagyott. Minden úgy nézett ki mint egy éve amikor elment innen. Felesége és fia halála után. Nem volt már miért itt maradni. Itt minden rájuk emlékeztette. Minden egyes tárgyról egy-egy emlék jelent meg. Menekült innen a Háború közepén. Semmi más nem érdekelte csak a bosszú. Valósággal kereste a Halálfalókat. Amikor összefutott velük azonnal igen komoly harc vette kezdetét. Nem kímélte az ellenfeleit. Addig harcolt velük míg el kábíthatta őket. Az első két hétben nagyon súlyos sebekkel tért meg a Főhadiszállásra. De utánna következő időkben rendszeresen tért vissza az "esti sétáiból egy-egy elkábított Halálfalóval. A Rend nagyon hamar legnagyobb sötét varázslók és boszorkák elleni szervezet lett az országban. Hála a kiválasztottnak. Ő már teljesen bele unt a rivalda fényben való szereplésbe.
A házát egyszerre csak zöld lángok lepték el. a helyszínen lévő mágusriporterek kezdték el oltani a házat. mire kiértek a Varázsbaj Elhárító osztag emberei addigra az épület lángokban állt. a Riporterek természetüket meg nem hazudtóva kattingatták a mágikusfényképpező masináikat. Az egyiküknek sikerült egy igen érdekes kéept csinálnia egy sárkány szált fel a lángok közül egy hatalmas sárkány és tova tűnt.
Másnap reggel a lapok óriás betűkkel közölték a Síroknál és a háznál történteket. minden féle találgatásokba kezdtek.


A történet valójábban csak itt kezdődik