|
Előszó ((==o==)) l. fejezet
2006.12.15. 21:19
 Nos miröl is szól ez a Harry Potter Fiction?
Ebben a komolyabb műben keveredik a sokak által ismert és játszott Heroes 3om és Harry Potter világa úgy ahogy. A történet teljesen Alternativ Univerzumban játszódik, A Félvér Herceg eseményei nem történtek meg benne...
Nos miröl is szól ez a Harry Potter Fiction?
Ebben a komolyabb műben keveredik a sokak által ismert és játszott Heroes 3om és Harry Potter világa úgy ahogy. A történet teljesen Alternativ Univerzumban játszódik, A Félvér Herceg eseményei nem történtek meg benne.
===========================================
Harry Potter és a Királynő Utódja
1. rész
Piton meglehetősen idegesen robogott a tanári az igazgatói irányába. Nem éppen jó információk birtokában tartott a Főnix Rendjének vezetőjénél esedékes jelentésre, ahol a Halálfaló gyűlésen elhangzottakról kell beszámolnia. Hétvége lévén a diákok nagy része ilyenkor már mélyen aludt, nem kellett kíváncsiskodó fülektől tartania.
- Ha csak fele igaz annak, fele is igaz amit állít akkor nagy bajban vagyunk. Ezen még a nagy Potter sem segíthet bár a kereszt apja halála óta komolyabb. De főleg Granger eltűnése volt a legnagyobb hatással rá. A benne lévő tehetsége hamar jelentkezett, nem hittem volna, hogy velem egyenrangú legilimentor vállhat belőle. Fejlődése iszonyatos iramú volt. - a birtokában lévő információk és azok következményeiről gondolkodott a bájitaltan tanár. Miközben már az igazgatói előtt állt, ahonnét hangok szűrődtek ki.
- Nagy a valószínűsége, hogy igazad van. Valami olyanról kaphatott értesítést amely előnyére válhat. - székcsikordulást halott és az ajtóhoz közeledő lépteket. Mire felfoghatta volna mire számíthat az ajtó mögött, az-az ember állt, akit a legjobban ki nem állhat a Roxfotban tanuló diákok közül. Harry Potter állt az ajtó másik oldalán.
- Potter, maga mit keres itt?
- Jó estét professzor. Mi járatban?
- Előbb válaszoljon a kérdésemre. Aztán talán én is válaszolok. - jött a hűvös válasz Pitontól
- Nem tudtam aludni, professzor. Volt egy kis elme párbajom Vele. De most, ha megengedi vissza mennék aludni a toronyba. - felelte a Kiválasztott, azzal eloldalazott mellette és eltűnt a sötét folyóson.
- Perselus, kérlek fáradj be. - mondta az igazgató, majd becsukta barátja mögött az ajtót és az asztala mögött sátorszerűen összetámasztott ujjai mögül várakozóan nézett a leghűségesebb emberére.
- Mi ez az óvatosság a részedről?
- Nem lenne jó, ha amit mondani fogok az illetéktelenek birtokába jutna. - mire visszafordult az asztal felé, már hagyta, hogy érzelmei kiüljenek az arcára. - Nagyúr közel jár ahhoz, hogy megtalálja az utat Necropolisba...
- Emiatt aggódsz? - nézett értetlenül az igazgató rá.
- Igen aggódom, ha annak a városnak a kapui kinyílnak nekünk végünk.
- Ugyan már, ez csak egy legenda, mint a Fellegvár története.v
- Ez nem pusztán legenda Albus! Egy Necropolisból származó mágusnak a botja van a birtokában azzal fog oda eljutni!!! - az utolsó szavakat már szinte kiabálta az igazgató szemébe.
- Holnap majd folytatjuk a beszélgetést Perselus. Jó éjszakát kívánok. - azzal az öreg mágus távozott az irodából. Piton is elindult az ellenkező irányba. Nem láthatta egyikük sem, a parkon átvágó alakot aki, elhagyta az iskolát. Azon az éjjelen Roxfort kevesebb lett A diákkal.
Másnap reggel, Ron Weasley idegesen a tanári ajtajában toporgottm amikor észre vette az első tanárt, aki oda tartott.
- Weasley, mit keres maga itt? A prefektusoknak csak akkor van keresni valójuk erre, ha valamilyen rendbontást észlelnek. Szóval? - nézett várakozóan a diákjára Piton.
- Beszélnem kell az igazgatóval.
- Dumbledore Professzor nem ér rá, rengeteg tenni valója akadt. Talán is megfelelek az önt terhelő hatalmas probléma megoldásában. Ki vele mit akar? Mit csináltak már megint a Mardekárosaim?
- Professzor, Harryről van szó... - Ron, Harry legjobb barátja mondta volna tovább de Piton közbe vágott.
- Mit csinált már megint Potter? Mindenki ugrik, akár mit talál ki! Lassan vissza fogom sírni az apját, akit ki nem állhattam. Ki vele, mit művelt már megint? – nézett a Griffendélesek prefektusára, azzal a nézésével, amelynek a jelentése röviden annyi - Ki vele különben, nem állok jót magamért.
- Elhagyta az iskolát.
- Ha ez egy rossz vicc akkor, nagyon csúnyán fogsz járni. Szóval milyen bajba került már megint a kis Kiválasztott?
- Harry elhagyta az iskolát, négy levelet hagyott csak itt. Az egyik magának szól. De megmondaná merre, találom az igazgató urat? - ismételte önmagát az iskolában tartózkodó legidősebb Weasley
- Adja már ide, azt a levelet! Az irodájában, de fontos tárgyalása van. Nem lehet zavarni! - az utolsó szavakat már a levegőnek mondta, a sarkon még látta megvillanni a Griffendéles prefektus talárjának a szélét. Megbűvölve nézte tekercs oldalán álló két szót.
Perselus Pitonnak
Végül csak megerőltette magát és visszatért a saját szobájába, ahol senki sem zavarhatta meg lelki nyugalmát. Potter érdekében reméli, hogy ez nem egy tréfa. Az asztalra dobta a tekercset mintha égetné az ujjait. Rövid úton a bár szekrényéhez ment, és töltött magának egy nagy adag Lángnyelv whiskyt magának és leült a kanapéjára onnan nézte a nevére szóló levelet. Nem bírt magával és győzelmet aratott felette a kíváncsisága és egy hanyag pálca intéssel magához hívta. Reptében elvégzett pár felderítő bűbájt, elégedetten látta, hogy Potter nem bízott semmit a féletlenre. Pár biztonsági varázslatot amelyek az illetéktelenek örökre eszébe vésik, hogy más levele az tabu. Egy érdekes azonosító bűbájt is talált. Meglepetésként ért, hogy mindenképpen nála kötött volna ki az iromány. Rajta lévő időzítő bűbájból erre következtettet.
Piton
Tudom, tőlem várnál legkevésbé levelet. Nem csak te tudsz arról, hogy mire készül Voldemort. Tudom, hogy kiakarja nyitni a Necropolis kapuit. Felmerül benned a kérdés, honnan a pokolból tudom, hogy létezhet az amit csak Albusnak mondta el az-az én fülembe is eljutott. Ne gondolj rosszra. Soha, de soha sem alkalmaznék legilimenciát ellened. Ahhoz túlságosan tisztelek. Tudom, ki nem állhattad az apámat. De arra kérlek, hogy ha felem történik valami akkor Hermionenak. Juttasd el a nálad, hagyott bájitalomat amit abban az ében fa dobozban őrzöl tudni fogja mi van benne, ha nem élné túl a szülést és én is halott lennék ami igen valószínű. Akkor vedd a szárnyaid alá a kicsit. Nem terelem a szót, a családi széfben volt pár család ékszer. Köztük egy karkötő amiben egy kis aranykoponya volt smaragd szemekkel. Az alatt lévő írás szerint ha koponya szemei elkezdenek világítani, akkor valaki újra megnyitotta a Holtak városát. Ő kiakarja tárni a halott sárkányok fészkének a kapuját. A kapu kinyitásához az uralkodó vérére van szükség. Egyetlen utódról tudok és az általad is elismert tudású Hermione. Voldemort csak Necropolisról tud.
Ne haragudj, de nem mondok többet. Mert a túl sok tudás káros lehet az egészségedre. Ja, még valami nem sokára megfog keresni egy bagoly ami a Gringottsból fog a számodra csomagot hozni. Benne lesz egy gyűrű és nyakék. A láncot add, Malfoynak a következő üzenet kíséretében: Tudom, a titkodat. Nem árullak el. Valljál színt neki, meglátod jól jársz. Ha eljön a csata kezdette akkor viseld. A gyűrű pedig a tied Perselus. Ajándék, de egyben ugyanarra is jó mint a lánc.
Kellemes Ünnepeket Perselus.
Mikor még Piton azon tanakodott, hogy elolvassa vagy elégesse a levelet. Akkor egy nagyon türelmetlen diák állt az igazgatói ajtajában. Nem érdekelte az, hogy kivel tárgyal Dumbledore igazgató . Neki is át kell adni a levelet. Ha törik, ha szakad. Azzal Ronald Weasley határozott mozdulattal belökte az ajtót.
- Értse meg, Cornelius. Nem lehet elhallgatni az igazságot... - hallatszott ki az irodába vezeteő ajtó elé a beszélgetés egy része. Nem várhatott tovább az idő sürgeti őket, meg kell találniuk még mielőtt voldemort elé nem hurcolják, nem törödve a következményekkel benyitott az ajtón -Áh, Ronald mi történt?
- Weasley, mit képzel magáról, hogy csak így megzavarja a tárgyalásunkat. Válaszoljon. - nézett rá a Mágiaügyi Miniszter. Ron nem foglalkozott a megsértve érezte magát a Miniszter.
- Dumbledore professzor beszélhetnénk?
- Tessék, parancsoljál. - intett az igazgató az üresen álló karosszék felé. Ron helyett foglalt
- Uram, arra kért Harry, hogy adjam át önnek. - azzal felé nyújtott egy fiolát benne egy ezüstszállal. Az igazgató meglepetten nézte a fiolát. De azért elvette tőle az emlékkel teli fiolát. Azzal a távozott. Semmi jelét nem adva hogy ott tartózkodna maga a Mágiaügyi Miniszter.
- Mi volt ez a közjáték Dumbledore?
- Még én sem tudom, majd holnap folytatjuk a tárgyalásunkat. Harry addig is a Roxfort vendég szeretetét élvezi. Viszont látásra. Kérem távozzon a kandallón keresztül.
A Miniszter majd meg pukkad a méregtől. De még élénken élt benne a nyáron történt események ezért, teljesítette az igazgató kérését.
Dumbledore már nem foglalkozott a vendégével. Az emlék érdekeltre, amely benne is volt már a Mernegőjében...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
